Aktív kép

Aktív kép – Bevezető

Az elmúlt másfél évtizedben – elsősorban a digitális képfeldolgozás (digital image processing) hatására alapvetően megváltozott mindaz, amit a képről korábban gondoltunk. Mindehhez hozzájárul azon új felfedezések sorozata, melyet a látáskutatás paradigmaváltásából adódóan az emberi információfeldolgozás e kitüntetett formájáról megtudtunk, s még inkább amit nem, ami még megfejtésre vár. Fentieknek köszönhetően igen aktív és sokszínű diskurzus kezdődött a humán tudományok területein is a kép, képiség szerepéről, változásairól és funkcióiról, az emberi történetben és megismerésben elfoglalt szerepéről. A művészet, melynek kiváltsága és hosszú időn át szinte egyedüliként valódi kompetenciája volt a képkészítés területe, ugyancsak jelentős módon járult hozzá a képi forradalom eszkalálódásához új képi formák és interakciók létrehozásával.

A C3 kiállítása erről a változásról ad egy sajátos, a művészi alkotás keretei között értelmezett helyzetképet. A kiválasztott és az „aktív kép” címmel egy térbe vont, az elmúlt években Magyarországon készített művek mindegyike – más-más módon – jól interpretálható e kontextusban is.

Sugár János Az analfabéta írógépe című digitális videója formailag hagyományos értelemben vett fotó-animáció, melyben egy világszerte jól ismert szovjet/orosz termék, a Kalasnyikov géppisztoly kap szinte ikonikus funkciót. A mű újdonsága – és hatása – a címadáson túl abban rejlik, hogy a számítógép segítségével a hatalmas képgyűjteményen alapuló kollekción a szerző olyan metamorfózist mutat be, aminek központi eleme az említett fegyver. Ez a vizuális állandó, miközben a szereplők térben és időben változnak.

Beöthy Balázs Hétérintő című installációja eredetileg egyetlen érintőképernyőre készült, a továbbfejlesztett, új verzión a néző már vetítve láthatja az érintőképernyőn kiválasztott szekvenciákat: a kép megkettőződött, a kiválasztás és a bemutatás más irányú tekintetet kíván. A véletlen képsorozatok adott készletből történő generálása a nemlineáris film számtalan lehetséges, egyenértékű verzióját hívhatja elő. Míg Sugár filmjében a hagyományos, lineáris szerkezet mögé rendezett képeket a „memória mozija” alakítja egyénivé, Beöthynél a tematikus képhalmazok variábilitása gyakorlatilag akkor is egy-egy „új film” érzetét kelti, ha ténylegesen ugyanazok a szekvenciák peregnek le előttünk.

Tóth Szilvia - Benedek Gáspár Virtuális Túra Budapesten címmel interaktív háromdimenziós képregény installációt állít ki, ahol egy világos, de az előző műhöz hasonlóan ugyancsak nemlineáris szerkezetű halmazzal szembesül a látogató. Egy térkép bejárása révén találhat rá az alkotók által fontosnak, bemutatandónak vélt színhelyekre, eseményekre: ezek időbeli rétegzettsége és a néző által konstruált időút egymástól nyilvánvalóan eltér, s ez az időkezelés adja meg a néző és alkotó közötti dialógus keretét.

Schneemeier Andrea: You are my enemy I. interaktív videóinstalláció egy minimalista „body-art-event” révén készteti gondolkodásra a kiállításlátogatót. A képnek mindenkor kiszolgáltatott néző reprezentációja sajátos szerepcsere révén, egyúttal a képi agresszió tudatosítása határozza meg az értelmezés közegét. A mű a kép mágikus hatására épít: lehetséges, hogy lesz olyan látogató, aki nem kívánja ezt az installációt még egyszer megnézni.

KissPál Szabolcs videoinstallációja, az Edging valójában ugyanolyan lineáris szerkezetű mozi, mint Sugár János műve, ám ez alátogató számára nem azonosítható azonnal, s a mű felépítese sem törekszik szukcesszív, narratív dramaturgiára. Mint egy enigma, egy homályos allegória vetül elénk a kiállítótér meghatározó pontján az égbolt jól ismert képe, melyen időről időre röpülő madarak jelennek meg, ám arra a furcsaságra leszünk figyelmesek, hogy a repülő madarak – ez az illúziónk – mintha visszapattannának a képhatárról: mintha a kép kerete mágikus kalickaként működne, a határtalan égbolt szabadságot sugalló tágassága szembesülne a digitális manipuláció határtalan lehetőségeivel. Mélyen metafizikus mű ez, a valaha volt augurok szakrális praktikáit idézi, melyek mára szinte feltárhatatlan módon játszottak szerepet a vizuálisan felfogott világ jelentéstulajdonításának számunkra való folyamatában.

Szegedy-Maszák Zoltán és Fernezelyi Márton sztereovetítéses interaktív installációja, a Promenád 2.0 több munkafázison át érte el jelenlegi formáját. Az első verzió, a budapesti Perspektíva című tematikus kiállításra készült mű döntő újdonsága volt, hogy a látogató egy új, speciálisan e mű részeként kifejlesztett eszköz, az ultrahangos pozicionáló érzékelő segítségével a térben mozogva alakíthatta, saját, folytonosan változó nézőpontjához igazíthatta az elé vetített kép megjelenését. Meglepő élmény: nem szoktuk meg, hogy egy kép így viselkedjen. Általában vagy statikusan, vagy mozgókép esetében a folytonosság illúzióját megteremtendő periodikus szakaszossággal mutatkozik. Itt a dinamikus képpel találkozunk, melyet csak a térben található „többi”, passzív látogató tekinthet meg más perspektívából, mint az adott, aktív nézőé, aki mozgásával az egyes „képszobák” képeinek aktuális torzulásait is szabályozza. A „mozgóképet” tehát itt a néző mozgása teremti. A sztereováltozat még egy, a fentieket erősítő sajátossággal gazdagodott: a mű terébe lépve lehetetlen szabadulnunk attól az érzettől, hogy benne vagyunk a képben, s az aktív képnézőt, az interfésszel a kezében mozgó látogatót egyszerre a kép részeként és alakítójaként érzékeljük.

Vécsei Júlia Juligraphja eredetileg installáció formában került kiállításra, majd elkészült a mű webes változata is. A játékos címadás részben a rajzolásra utal, egy személyes rajzgépről van szó, ami már meglévő elemek szabad kombinációjából készít képet a felhasználó döntéseit követve, részben pedig a 19. századi tudomány által használt eszközöket is felidézi, mint a harmonograph, a vibrograph melyekkel a tudósok vizualizálni, grafikusan lejegyezni próbálták a természeti folyamatokat, jelenségeket.

Csörgő Attila kinetikus műve, az Eseménygörbék annyiban hasonló az összes többihez, hogy elektromosságot használ, de itt azután nincs semmi digitális manipuláció. Mégis talán e mű segítségével válhat legpontosabban érthetővé az aktív kép újdonsága. A folyamatosan, meghatározott sebességgel, egymást átfedve forgó tárcsák szabályos, statikus geometriai ábrát produkálnak: ilyen lehet talán a figyelem, a világot szemlélő és megérteni vágyó tudat működésének egyszerű modellje. A folytonos, nem szűnő működés jelentő formákat teremt, melyek értemethetetlenül szétesnek, ha e működés abbamarad.

Végezetül az intermédia videó-antológia egyes rövid, önálló alkotásaiban ha más nem, annyi feltétlen közös, hogy mindegyik Magyarország egyetlen egyetemi diplomát nyújtó médiaművészeti képzésének keretében, az Intermédia Tanszéken készült. Az 1990-2005 közötti videókból szerkesztett összeállítás mintegy szinoptikus összegzés az analóg filmes technikáktól a hagyományos videón át a digitális képalakítás új lehetőségeit demonstráló művekig.

Peternák Miklós Budapest, 2005. május 8.